A türk népek többsége a Kelet-Európától Szibériáig és Nyugat-Kínáig húzódó területeken, vagyis a tágabb értelemben vett Közép- és Belső-Ázsiában élnek. Legnagyobb közösségüket a törökországi törökök (Türkler) alkotják Nyugat-Ázsiában. Az általuk használt modern török nyelv (Türkçe vagy Türk dili) a 82 milliós Török Köztársaság (Türkiye Cumhuriyeti) és a bő 300 000 főt számláló Észak-Ciprusi Török Köztársaság (Kuzey Kıbrıs Türk Cumhuriyeti) hivatalos nyelve. A török nyelv alatt tehát – a többi türk nyelvtől (azerbajdzsáni, csuvas, baskír stb.) megkülönböztetve – Törökország hivatalos nyelvét értjük. A türk nyelvek a magyarhoz hasonlóan az urál-altáji nyelvcsaládba tartoznak. Ezen túlmenően a törököt széles körben beszélik például Németországban (a nagyobb török bevándorló közösségek jelenléte miatt). A földrajzi és kulturális közelség okán a törökországi török és az azerbajdzsáni nyelv rendkívül hasonló, mindkettő a latin betűs írású türk nyelvek közé tartozik. Számos türk nyelv Közép-Ázsiában – orosz hatásra – a cirill betűs írást használja (de folyamatban van a latin betűre való áttérés). A türk nyelvek közül talán a törökországi török nyelvet érte a legtöbb külső kulturális és nyelvi hatás. Ez az arab és a perzsa civilizációkkal, valamint újabban a nyugati világ nyelveivel való közvetlen, hosszú és folyamatos érintkezésre vezethető vissza.